Minden kaland elkezdődik valahol. Ez a történet két jó baráttal kezdődött.
Márk és Bence régóta ismerik egymást. Sok mindenben különböznek, de egyvalami közös bennük: egyikük sem tud egyszerűen elsétálni egy érdekes kérdés mellett.
Egy furcsa nyom, egy megfejtésre váró üzenet vagy valami, amire látszólag nincs magyarázat – nekik általában ennyi is elég. Márk legszívesebben azonnal utánajárna, Bence viszont előbb szeretné tudni, pontosan mibe is vágnak bele.
Az első közös kalandjuk idején még egyikük sem sejtette, hogy amit elkezdenek, egyszer Pannónia Diákklub néven folytatódik majd.
„Mi történik, ha kipróbáljuk?”
Ha valami felkelti Márk érdeklődését, nehéz eltéríteni. Szeret felfedezni, kipróbálni és saját maga rájönni, hogyan működnek a dolgok.
„Ennek biztosan van valami magyarázata.”
Bence szeret a dolgok mélyére ásni. Figyel a részletekre, összerakja az apró jeleket, és különösen akkor kezd érdeklődni, amikor valami első pillantásra nem akar összeállni.
Egy történet Márkról, Bencéről és egy különös kaland kezdetéről.
AHOL MINDEN ELKEZDŐDÖTT
Márk és Bence ugyanabban az utcában laktak. Sokáig azonban ez volt szinte az egyetlen dolog, ami összekötötte őket.
Egy teljesen átlagos délutánnak indult...
Látásból ismerték egymást. Márk tudta, melyik házban lakik Bence, és néha látta őt a házuk előtt gördeszkázni. Ha találkoztak, köszöntek egymásnak, aztán mindenki ment tovább a dolgára.
Egy délután Márk éppen az utcában biciklizett, amikor furcsa kattogásra lett figyelmes. Lenézett a kerékpárra, de menet közben természetesen nem sok mindent látott.
Megállhatott volna.
Márk inkább ment még egy kört.
A kattogás azonban nem múlt el. Sőt, egyre hangosabb lett. Néhány házzal később Márk már nem biciklizett. A kerékpárt maga mellett tolva indult visszafelé.
Bence éppen a házuk előtt volt.
Bence a gördeszkájával volt kint, amikor meglátta, hogy Márk az imént még működő biciklit most már csak tolja.
– Defekt?
– Bárcsak. Annál valami érdekesebb.
Bence letette a gördeszkát és odament. Márk megemelte a kerékpár hátulját, majd megforgatta a kereket.
katt... katt... katt...
Bence leguggolt a bicikli mellé.
– Csináld még egyszer.
Először a kereket nézték meg. Aztán a láncot. Utána a fogaskerekeket.
Márk közben többször is úgy gondolta, hogy most már biztosan megjavult, és legjobb lenne azonnal kipróbálni. Bence viszont mindig talált még valamit, amit előbb érdemes lett volna megnézni.
Végül megtalálták a hibát.
Nem volt komoly. Nem kellett hozzá műhely, és egyikük sem vált közben kerékpárszerelővé. Egyszerűen addig nézték, próbálgatták és gondolkodtak rajta, amíg rájöttek, mi okozza a kattogást.
Mire elkészültek, már egészen másról beszélgettek.
Márk felült a biciklire és tett vele egy kört. A kattogás eltűnt.
Visszagurult Bencéhez, aki közben felvette a földről a gördeszkáját.
– Jössz?
– Ezzel?
– Miért ne?
Másnap Márk megint arra biciklizett. Bence megint kint volt.
Néhány nappal később már nem kellett véletlenül összefutniuk. Márk becsengetett Bencéhez. Máskor Bence kereste Márkot.
Bicikliztek, gördeszkáztak, játszottak és beszélgettek. Megmutatták egymásnak, mi érdekli őket. Néha ugyanaz tetszett nekik, máskor egyáltalán nem értették, mit szeret a másik annyira valamiben.
Persze vitatkoztak is. Márk általában már indult volna, amikor Bence még gondolkodott. Bence pedig néha csak nézte, ahogy Márk olyasmit próbál ki, amit ő biztosan nem így kezdett volna el.
De a véletlen találkozásokból lassan közös délutánok lettek.
Egy idő után már keresték egymást.
Akkor még egyikük sem tudta, hogy egy elromlott biciklivel kezdődött az a barátság, amelyből később a Pannónia Diákklub megszületett.
AZ ELSŐ KALAND
Márk és Bence addigra már szinte minden délután találkozott. Azt hitték, jól ismerik az utcát és a környéket. Aztán egy nap Márk észrevett valamit.
Egy ház, amely mellett már százszor elmentek.
Az utca végén állt egy régi ház.
Nem volt romos, és különösebben félelmetesnek sem lehetett nevezni. Egyszerűen csak úgy tűnt, mintha már jó ideje nem lakna benne senki. A kertet kezdte visszahódítani a növényzet, a kapu többnyire zárva volt, az ablakok mögött pedig soha nem láttak mozgást.
Márk és Bence rengetegszer elhaladt előtte.
Biciklivel. Gördeszkával. Néha gyalog.
Egy idő után már észre sem vették.
Márk néhány méterrel a ház után hirtelen lefékezett.
Bence továbbgurult a gördeszkával, aztán amikor észrevette, hogy Márk nincs mellette, visszafordult.
– Ez tegnap még nem volt ott.
– Mi?
– Az ablakban. Nézd!
AZ ELSŐ NYOM
Az egyik földszinti ablak mögött egy fehér papírlap volt. Messziről is látszott, hogy van rajta valami.
Nem felirat.
Nem „Eladó” tábla.
Néhány furcsa jel és alattuk egy rövid számsor.
Márk letámasztotta a biciklit.
Vajon mit jelenthet?
– Megnézzük?
– Innen nézzük.
– Közelebbről.
– Márk, van körülötte egy kerítés.
– A kapu nincs bezárva.
– Attól még kerítés.
Márk még néhány másodpercig a házat figyelte.
Legszívesebben odament volna az ablakhoz. Bence viszont ebben az egy dologban nem engedett.
Nem mentek be.
Ehelyett elővették a telefonjukat, lefényképezték a papírt olyan közelről, ahogyan az utcáról lehetett, majd Márk egy füzetbe is lemásolta a jeleket és a számokat.
Ha már nem tudtak közelebb menni hozzá, legalább megpróbálhatták kideríteni, mit jelent.
Először azt próbálták kideríteni, hogy a négy különböző szimbólum jelent-e valamit.
Bence arra lett figyelmes, hogy a számsor talán nem számolásra, hanem valamilyen sorrendre utal.
Mi történik, ha nem a jeleket kell megfejteni, hanem megfelelő sorrendbe kell őket rakni?
Már egy ideje ugyanazt a négy jelet nézte.
A számokat még egyszer leírta melléjük.
Áthúzott valamit.
Új sorrendbe rakta őket.
– Márk...
Márk odanézett.
– Szerintem ez nem üzenet.
Bence a papírra mutatott.
A megfejtés egy helyre mutatott.
Márk a biciklijére nézett. Bence a gördeszkájára.
Másnap délután elindultak.
A NYOMOK ÚTJÁN
Másnap délután Márk biciklivel, Bence pedig gördeszkával indult el. A megfejtés egyértelműnek tűnt. Már csak azt nem tudták, mit keresnek.
MÁSNAP DÉLUTÁN
A régi vasúti híd nem volt messze. Mindketten jártak már arra, de egyikük sem gondolta volna, hogy egyszer egy ablakban talált furcsa üzenet vezeti majd oda őket.
Márk ment elöl a biciklivel. Bence néhány méterrel mögötte gurult.
Útközben legalább háromszor beszélték át, mit találhatnak.
Márk szerint bármit.
Bence szerint ez nem számított különösebben pontos meghatározásnak.
Ott volt a híd.
Ugyanúgy, mint máskor.
Márk letámasztotta a biciklit, Bence pedig felvette a gördeszkáját a földről.
Körbejárták a környéket.
Megnézték a korlátot, a híd alatti részt, a köveket és még azt a régi táblát is, amely mellett korábban valószínűleg százszor elsétáltak.
– Lehet, hogy rosszul fejtettük meg.
– Nem.
– Ezt elég határozottan mondtad.
– Mert háromszor ellenőriztem.
Bence újra elővette a telefonját.
Megnézte a fényképet, amit előző nap a ház ablakáról készítettek.
A jelekre nagyított.
Aztán felnézett a hídra.
– Márk. Nem azt kell keresnünk, ami ide van írva.
Márk odament hozzá.
– Hanem?
– Azt, ami innen látszik.
A MÁSODIK NYOM
A híd egyik régi tartóoszlopánál egy keskeny rés húzódott. Olyan hely volt, amelyre az ember aligha figyel fel, ha nem keres valamit.
Márk vette észre először, hogy valami kilóg belőle.
Egy átlátszó tasak.
Benne egy fénykép.
Egy régi kép a környékről.
A fénykép régi volt.
Ugyanazt a környéket ábrázolta, ahol most álltak, mégis szinte minden másképp nézett ki rajta.
Néhány mai épület még hiányzott. Az út keskenyebb volt. A fák jóval kisebbek.
Márk megfordította a képet.
A hátulján nem volt üzenet.
Csak egy apró, kézzel rajzolt jel.
Egy P betű.
Bence a képet maga elé tartotta, és lassan körbefordult.
Megpróbálta összeilleszteni a régi fényképen látható épületeket a mai utcákkal.
Márk közben egészen mást figyelt.
A kép bal szélén, az egyik ház mögött látszott egy torony. Csak a teteje.
Márk ismerte.
– Tudom, hol készült.
Néhány utcával arrébb találták meg a helyet.
Nem volt könnyű felismerni.
Azóta új házak épültek, kerítéseket cseréltek, és a régi földút helyén már aszfalt vezetett.
De a torony ugyanott állt.
És ha a fényképet pontosan a megfelelő irányba tartották, a régi és a mai utca szinte egymásra csúszott.
– Jó. Megtaláltuk a helyet.
– És most?
VALAMI NEM STIMMELT
Ha csak a helyet kellett megtalálniuk, akkor miért volt szükségük magára a képre?
Miért nem egyszerűen egy cím szerepelt rajta?
A fényképet közelebb emelte az arcához.
És akkor észrevette.
Az egyik régi kapuoszlopon egy szám látszott.
Márk elindult az utca házszámai mellett.
11.
13.
15.
Mindketten megálltak.
VISSZA A KEZDETHEZ
Az a ház állt előttük, amelynek ablakában előző nap megtalálták az első üzenetet.
Márk a fényképre nézett.
Aztán a házra.
Majd megint a fényképre.
– Ezt nem hiszem el.
Bence nem válaszolt.
A kaput nézte.
TEGNAP MÉG ZÁRVA VOLT.
Nem résnyire.
Nem úgy, mintha valaki elfelejtette volna becsukni.
Teljesen nyitva.
Márk és Bence egymásra nézett.
– Szerinted most bemehetünk?
– Szerintem most azt akarják, hogy bemenjünk.
Mielőtt azonban bármelyikük megmozdult volna, lépések hallatszottak a kert felől.
Egy idős férfi jelent meg a ház mellett.
Megállt a kapu túloldalán, végignézett a két fiún, aztán a Márk kezében lévő régi fényképre pillantott.
Márk Bencére nézett.
Bence megrázta a fejét.
Az idős férfi elmosolyodott.
AZ ELSŐ KALAND
Márk és Bence ekkor még nem tudta, ki áll előttük, miért kerültek a nyomok az útjukba, és mi vár rájuk a ház kapuján túl.
Azt pedig végképp nem sejtették, hogy hamarosan lesz egy hely, amelyhez még nagyon sokszor visszatérnek.
A HELY
Márk és Bence még mindig a nyitott kapu előtt állt. A férfi, aki az imént azt mondta, hogy várta őket, most félreállt az útból.
AZ IDEGEN
Az idős férfi végül bemutatkozott.
– Pálnak hívnak. De mindenki csak Pál bácsinak szólít.
Márk a kezében lévő fényképre nézett.
– Maga tette a képet a hídhoz?
Pál bácsi bólintott.
– És az üzenetet is az ablakba.
Bence összehúzta a szemét.
– Akkor maga figyelt minket?
Pál bácsi elmosolyodott.
– Inkább azt mondanám, kíváncsi voltam, mit kezdtek vele.
EGY KÉRDÉS MÉG MARADT
Pál bácsi egy pillanatig nem válaszolt.
Aztán a biciklire, a gördeszkára, végül a két fiúra nézett.
– Mert észrevettétek az üzenetet.
Márk erre majdnem közbevágott, de Pál bácsi folytatta.
– És amikor nem értettétek, nem hagytátok ott. Gondolkodtatok rajta. Visszamentetek. Kerestetek. Megfigyeltetek. Ellenőriztetek.
Bence a régi fényképet nézte.
– A legtöbb érdekes dolog egy kérdéssel kezdődik.
A KAPU TÚLOLDALÁN
Pál bácsi elindult a ház felé.
Márk és Bence néhány másodpercig még a kapuban maradt.
Tegnap még azt próbálták kideríteni, miért áll üresen ez a ház. Most pedig a tulajdonosa éppen arra kérte őket, hogy menjenek be.
Márk Bencére nézett.
– Hát... ezért jöttünk.
Bence felvette a gördeszkáját.
– Akkor menjünk.
EGYETLEN LÉPÉS
Akkor még egyikük sem tudta, hogy később hányszor teszik majd meg ugyanezt az utat.
ODABENT
Nem volt elhagyatott.
Régi volt, az igaz. A padló néhol megnyikordult, a falakon fényképek és térképek sorakoztak, a polcokon pedig annyi könyv állt, hogy Márk elsőre meg sem próbálta megszámolni őket.
Pál bácsi végigvezette őket egy keskeny folyosón, majd megállt egy nagy faajtó előtt.
A kilincsre tette a kezét.
– Ezt a szobát akartam megmutatni nektek.
A DOLGOZÓSZOBA
A szoba közepén egy hatalmas faasztal állt.
Körülötte könyvespolcok, térképek, régi fényképek, dobozok, iránytűk és különös tárgyak sorakoztak.
Az egyik falon Magyarország térképe függött. Mellette egy tábla.
Az asztalon egy földgömb, néhány régi könyv és egy laptop feküdt.
Mintha valaki egy régi könyvtárat, egy műhelyt és egy kutatószobát próbált volna egyetlen helyiségbe sűríteni.
NÉHÁNY PERCCEL KÉSŐBB
A falon lévő térképeket nézte. Némelyiken ceruzával húzott útvonalak és apró jelek látszottak.
Egy régi fadobozt vizsgált, amelynek oldalán furcsa, elforgatható korongok voltak.
Nem magyarázott semmit. Csak hagyta, hogy a fiúk körülnézzenek.
A SZOBA TÖRTÉNETE
A kérdést Márk tette fel.
Pál bácsi végighúzta a kezét a nagy asztal szélén.
– Sok mindenre.
Elmesélte, hogy régen gyakran gyűltek össze itt emberek. Utazásokat terveztek, régi történetek után kutattak, fényképeket és térképeket vizsgáltak, tárgyakat javítottak és kérdésekre keresték a válaszokat.
Volt, hogy egy régi épület története érdekelte őket. Máskor egy eltűnt tárgy nyomába eredtek. Néha pedig egyszerűen csak meg akartak érteni valamit, amit elsőre senki sem tudott megmagyarázni.
– Nem az volt fontos, hogy mindent tudjunk. Az volt fontos, hogy merjünk utánajárni.
Bence körbenézett.
– És most?
Pál bácsi vállat vont.
– Most többnyire üres.
Ezután hosszú másodpercekig egyikük sem mondott semmit.
Márk ismét végignézett a térképeken. Bence az asztalra tette a régi fényképet.
Valami furcsa volt abban, hogy egy ilyen hely egyszerűen csak álljon üresen.
Márk törte meg a csendet.
– És ha nem lenne üres?
Bence ránézett.
– Mire gondolsz?
Márk körbemutatott a szobán.
– Arra, hogy mi is csinálhatnánk ilyesmit.
Bence először nem válaszolt.
Aztán a térképre nézett. Utána a régi fényképre. Végül arra a fadobozra, amelyet néhány perce próbált megfejteni.
– Ketten?
– Egyelőre.
Mindketten Pál bácsira néztek.
Talán arra vártak, hogy mondjon valamit.
Hogy megmondja, jó ötlet-e. Hogy mit kellene csinálniuk. Vagy legalább azt, hogyan kezdjenek hozzá.
De Pál bácsi csak kihúzott egy széket az asztal mellől.
Aztán egy üres füzetet tett eléjük.
– Ha ez a ti ötletetek, akkor ne én mondjam meg, mi legyen belőle.
AZ ELSŐ NAGY KÉRDÉS
Ez nehezebbnek bizonyult, mint a vasúti híd megtalálása.
Márk mondott néhányat.
Bence mindegyikre talált valamilyen okot, amiért nem volt jó.
Aztán Bence mondott néhányat.
Most Márkon volt a sor, hogy fintorogjon.
Végül megint csend lett.
Márk a falon függő Magyarország-térképet nézte.
Aztán az asztalon fekvő régi fényképet.
Végül maga elé húzta a füzetet.
AZON A DÉLUTÁNON
Nem volt még szabályzatuk.
Nem volt jelvényük.
Nem voltak feladataik.
És rajtuk kívül egyetlen tagjuk sem volt.
Csak egy szobájuk, egy üres füzetük és rengeteg kérdésük.
AZ ELSŐ BEJEGYZÉS
Márk írni kezdett.
PANNÓNIA DIÁKKLUB
Bence néhány másodpercig nézte a nevet.
– Ez maradhat.
Pál bácsi az ajtóból figyelte őket.
Nem mondta, hogy jó név.
Nem mondta, hogy rossz.
Csak mosolygott.
AZ ELSŐ SZABÁLY
Ha valami felkelti a kíváncsiságukat, nem elégednek meg azzal, hogy nem tudják a választ.
Utánajárnak.
A PANNÓNIA DIÁKKLUB
Márk és Bence azt hitte, egyszerűen találtak maguknak egy helyet, ahol együtt gondolkodhatnak, kutathatnak és új dolgokat fedezhetnek fel.
Nem tudták, hogy hamarosan olyan kérdésekkel találkoznak, amelyekhez két ember már kevés lesz.
És azt sem tudták, hogy minden új kalanddal valaki más is helyet kap majd az asztal körül.
A 17-es ház régi dolgozószobája attól a naptól kezdve már nem állt üresen.
Ide kerültek a térképek, a különös tárgyak, a régi fényképek, a félbehagyott jegyzetek és minden olyan kérdés, amelyre nem volt egyszerű válasz.
Márk és Bence pedig egyre gyakrabban tért vissza.
Ez lett a Pannónia Diákklub otthona.
Márk és Bence jó barátok, de egyáltalán nem egyformák. Más dolgokat vesznek észre, másképpen gondolkodnak, és sokszor még abban sem értenek egyet, hogyan kellene nekikezdeni egy problémának.
Talán éppen ezért működik olyan jól, amikor együtt keresik a választ.
Márk kíváncsi természet. Ha meglát egy ismeretlen ösvényt, egy furcsa jelet vagy egy helyet, ahol még nem járt, nehezen tud úgy továbbmenni, hogy ne nézzen utána.
Szereti a térképeket, könnyen tájékozódik, és gyorsan észreveszi, hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz különböző helyek és információk.
Gyakran ő az, aki elsőként kimondja: „Menjünk, derítsük ki!”
Bence szeret rájönni arra, hogyan működnek a dolgok. Egy furcsa szerkezet, egy rejtvény vagy egy apró részlet könnyen leköti a figyelmét.
Nem feltétlenül ő indul el elsőként, de ha valami nem áll össze, addig gondolkodik rajta, amíg meg nem találja azt a részletet, amelyet mások esetleg észre sem vettek.
Gyakran ő az, aki Márkot megállítja egy pillanatra: „Várj. Nézzük meg még egyszer.”
Valószínűleg ezt a kérdést teszi fel a legtöbbször. És ritkán elégszik meg azzal, hogy „csak”.
Márk jól eligazodik egy térképen.
Bence szeret megfejteni egy bonyolult problémát.
De mi történik, ha rajzolni vagy alkotni kell?
Ha a választ a természetben kell megkeresni?
Ha egy régi történetben éppen a szavak rejtik a nyomot?
Vagy ha olyan feladattal találkoznak, amelyhez egyikük sem ért?
Márk és Bence még nem tudja. A következő tagokat nem ők választják ki előre. A kalandok hozzák majd őket össze.
Minden új tag egy történettel érkezik.
A klub megalapítása csak a kezdet. Márkra, Bencére és későbbi társaikra újabb kérdések, rejtélyek és próbatételek várnak.
Egy történet. Több próbatétel. Kutatás, gondolkodás, alkotás és közös megoldások.
A feladatok nem különálló kérdések: egy kaland részei, amelynek történetét a résztvevő csapatok viszik tovább.
Rövidebb, szabadon elérhető történetek olyan dolgokról, amelyekkel a gyerekek a hétköznapokban is találkozhatnak.
Internet, mesterséges intelligencia, közlekedés, biztonság, természet és még sok minden más.
Vagy talán már elkezdődött.
Márk és Bence még nem tudja, milyen feladat vár rájuk legközelebb.
Azt sem tudják, ki lesz a Pannónia Diákklub következő tagja.
A következő kaland azonban már nem csak róluk szól.
Alakítsátok meg a saját csapatotokat, és induljatok el együtt a Pannónia Diákkupa következő történetében!
Keressetek társakat, akikkel szívesen vágnátok bele egy közös kalandba.
2–4 fős csapatokAdjátok meg a csapatotok adatait, és válasszatok magatoknak egy csapatnevet.
Ez lesz a ti csapatotok.Megkapjátok a történetet és a hozzá kapcsolódó próbatételeket.
Innen már rajtatok múlik.A Pannónia Diákkupa feladatai egy közös történet részei.
Ahogy haladtok előre a kalandban, újabb helyzetekkel és próbatételekkel találkoztok.
Lesz, amit gyorsan megfejtetek. Más feladatokon talán napokig gondolkodtok majd.
És lesz olyan is, amelyhez elő kell venni a ceruzát, a könyveket, az internetet vagy éppen a fantáziátokat.
Keressetek információkat és járjatok utána a kérdéseknek.
Keressétek az összefüggéseket és a lehetséges megoldásokat.
Lesz, amikor nem egyetlen helyes válaszra lesz szükség.
Osszátok meg egymással az ötleteiteket és a feladatokat.
Márk és Bence már megtette az első lépést.
Most alakítsátok meg a saját csapatotokat, találjátok ki a neveteket, és készüljetek fel arra, ami rátok vár.
A következő történetben
már ti is szereplők vagytok.
A jelentkezéshez egy 2–4 fős csapatra és egy jó csapatnévre lesz szükségetek.
PANNÓNIA DIÁKKLUB
Értesítünk az új versenyekről, fontos határidőkről és a Pannónia Diákkupa híreiről.
